Pár gondolat a médiáról

A hírközlő szerveknek elképesztő hatalmuk van, pláne, ha az emberek csak rajtuk keresztül szerzik meg az információikat a világról. A médiának megvan a hatalma arra, hogy olyan látszat-valóságokat hozzon létre, amelyeknek az életben nem is kell, hogy létezzenek, elég, ha a hírekben erősen és jelentősen sulykolják az agyakba azt, amit mondani, vagy léteztetni akarnak. A média másik nagy lehetősége, ha egy kézben összpontosul, így amiről nem szeretne tudatni, azt kőkeményen elhallgatja az emberek elöl.

A tájékoztatás és a félretájékoztatás manipulációjával formálni és alakítani tudják az emberek értékrendjét, véleményét a világról. A filmeken, műsorokon, reklámokon át, a megtévesztés művészetét alkalmazva, látszat-valóságokat hozhatnak létre és ezeken keresztül úgy manipulálják, irányítják az embereket, ahogy nekik jólesik. Minden jól kiszámított, megtervezett rendszerben folyik, felhasználva a pszichológia, az emberi tudatkísérletek legújabb fejlesztéseit, vívmányait, hogy a hatás még hatásosabb legyen.

Valaminek az állandó, monoton sulykolása, erőltetése képes a tudatra olyan hatást kifejteni, ami létrehozza benne azt, hogy a hazugságot is igazságnak fogadja el. Pláne, ha nem is tud róla, hogy hazugság az, amit állandó jelleggel igazságnak tüntetnek fel. Nem véletlen, hogy délben, vagy bizonyos órákban az ember nem tud olyan rádióállomásra, tévére kapcsolni, ahol ne híreket mondanának. Minden rádióban ugyanazok a hírek mennek, csak más sorrendben és más szavakkal. Ugyanattól a hírügynökségtől kapják az információkat, ahol pedig jó erősen szűrik, hogy mi az, amit hallhatnak az emberek és mi az, amit nem.

Vicces dolog, amikor bemondják a hírekben, hogy meg nem erősített titkosszolgálati források szerint, ez meg ez történt... Szerintetek, ha valami tényleg a titkosszolgálat ügyei közé tartozna, akkor megengednék, hogy a közszolgálati tévében csak egy mukkanás is legyen róla? Nagyobb csend lenne körülötte, mint Hirosimában az atomrobbanás után!

A média képes arra, hogy ami számára tetsző, azt menőnek, trendinek állítsa be. Ami pedig nem tetszik neki, azt elavultnak, gáznak és bénának hozza ki a műsoraiban, hírein, hírközlésein keresztül. A parasztság lejáratása a kabarékban kezdődött a 30-as évek környékén és mára sikerült elérni az újságok, tévék és más médiumok felhasználásával, hogy égő dolog parasztnak lenni, holott egy nemzet élete függ attól, hogy a parasztság képes-e számára megtermelni az éltető élelmet. Arra szolgált ez is, hogy az emberek felhagyjanak a földműveléssel, városokba költözzenek, és a lakótelepek betonkockái között ne bírják gyakorolni az önfenntartó gazdálkodást. Aki pedig nem tudja eltartani magát, az már egyből manipulálható az élelem megvonásával vagy megadásával. Attól függően, hogy kinek mi tetszik, kinek szolgálja az érdekeit.

Az emberek programozása, világnézetének kialakítása is a médián keresztül történik. Nagyon jó példa erre a szingli életmód reklámozása, ami a családok még hatékonyabb szétzüllesztését szolgálja. Egészen addig, amíg a Napló című vasárnapi tv-műsorban le nem hozták ezt a szingli témát, addig senki nem tudta, hogy mi ez. Nagy feneket kerítettek neki, aztán egyre több műsorban, a Fókuszban, a reggeli adásokban propagálták a szingli partykat, a szingli sztárjainkat, akik azt élvezik, hogy egyedül élhetnek, magányosan. Az emberek pedig minél tovább nézik ezt, annál természetesebb lesz számukra a természetellenes és ami először megbotránkozást szül, később már általánosan elfogadottá válik. Még ha értéket nem képvisel, akkor is. Még ha értéktelenséget képvisel, akkor is.

Vagy ott voltak a Teletabik, akiktől elnézést, de kirázott a hideg mikor először láttam őket. Hasukon tévé-képernyőt szimbolizáló jel, - biztatva a gyerekek tudatalattiját, hogy a tévé legyen az életük lényege, amin keresztül majd manipulálhatóak lesznek - a fejükön pedig különböző fallikus szimbólumok, amelyekről nem egy pszichológus azt állította, hogy a homoszexualitás kialakulására ösztönzőleg hathatnak. Kiváltképp, ha olyan aranyosan nyomkodják egymáshoz a hasukat...

A mesék, a filmek és a sorozatok nagy részéből hiányzik a normális családmodell, az apa, az anya, a gyerekek és a békés, normális család meglétének a képe. Például a Disney-filmek közül a Balu kapitányból, a Kacsamesékből is hiányzik. Ahol meg van család, annak tagjai lépten nyomon egymást marják. Például Mézga Gézáék, vagy az Egy rém rendes család. A Két pasi meg egy kicsiben is egyenlő az anyaszerep a házisárkánnyal, vagy a rossz cédával. Így szépen lassan a családnélküliség lesz a gyerekek és az emberek számára a berögzült minta.

Nagy kedvenc Hannah Montana és a High School Musical is. Érdekes módon a gyerekek úgy bele vannak őrülve, hogy mindegyik Hannah Montana-s táskát, ruhát, ékszereket, mikrofont akar vetetni az anyjával, apjával. Meglehet, ezekben is van egy-két elrejtett képkocka láthatatlanul bevágva, hogy sztárkodhassanak a gyerekek. Mind a két film arról szól, hogy sztárrá kell válnod, mert ha nem leszel az, akkor csak egy alsóbbrendű lény maradhatsz. Énekelj, táncolj, legyél olyan, mint ők, hiszen ők olyan boldogok, vidámak. Csupa buli az életük, semmi felelősség, semmi kötelezettség. Egy-két részben még meg is tanítanak táncolni, hogy te is olyan értéktelen trendi stílust tudjál képviselni, mint ők, és akkor majd te is számítani fogsz az életben! Addig meg sajnos, nem vagy a menő gyerekek között. Addig ezek a remekbe szabott kultúr-gyöngyszemek beállítanak a lúzerek és a vesztesek közé.

A hétvégi mesematinék alkalmával pedig olyan rémisztő, szörnyeteges meséket adnak, hogy felnőtt fejjel megijed az ember, hogy mi az a jószág ott. A gyerekek számára pedig a szörnyetegek a természetesek, akikkel a főhős is barátkozik. Ezért aztán a gyerekek is az úgymond "szörnyetegek" társaságát fogják keresni, akik úgy viselkednek, mint ahogy a mesében is látták. Mivel magukat a főhős szerepébe képzelik, ezért ők is a "szörnyetegek" barátai akarnak majd lenni. Így korcsosul a gyermeki ártatlanság és így lesznek idő előtt "felnőttek és nagyok". Eltávolodnak a lelki értékektől, csak a külsőségek és az anyagiak lesznek fontosak számukra. Akinek pedig csak az anyag és az anyagiak a fontosak, azokat könnyen rávehetik bármire, bármikor azok, akik a pénz mozgását a kezükben tartják. Nem fejlődik ki a szépérzékük, a lelkiismeretük szavát sem hallják meg és lelketlenné válnak. Lelkiismeret nélkül pedig hajlandóak lesznek mindenre, amiből előnyük származhat, nem törődve azzal, hogy milyen kárt okoznak vele más embereknek. Gépek, amik ha benzint kapnak (pénzt, előnyöket) mennek, amerre kormányozzák őket. A lélek szava nélkül mennek.

Nézzünk át néhány magyar filmet, hogy milyen céllal készültek:

Valami Amerika I.-II.
A magyarság lelkületébe a nyugati kultúra értéktelenségét próbálják belefecskendezni. Beállítva nekünk a "nagy amerikai álmot", ami az amerikaiak számára is rémálom, csak ráadásul még nem is tudnak róla, hogy mit álmodnak. A rádiókból pedig nem felejtik el kihagyni a filmek betétdalait sem, így sulykolva még jobban a film romboló hatását.

Megy a gőzös
Nem akarom én bántani ezt a filmet sem, azonban a sok vicces jelenet közé szépen el volt rejtve egy motívum. A Barcikai Ősanya motívuma, amely hatására a filmben a magyarokat úgy ábrázolták ezzel az ősanyával, mint akik nem győznek idétlenül és hisztérikusan sírni és túlzottak az érzelmi megnyilvánulásaik. Ezzel a Barcikai Ősanyával tulajdonképpen a magyarok Nagyboldogasszony tiszteletét gúnyolták ki. Ehhez a tisztelethez társítottak egy múmiát, amit húztak-vontak végig a filmen, végül pedig vásári csalást csináltak belőle. Befejezésül pedig el is vesztették a hullát, ezzel is biztatva a magyar lelkületet, hogy veszítse már el végre a Boldogasszony tiszteletét. Ettől függetlenül, mi tartsunk ki a Nagyboldogasszony tisztelete mellett!

A különböző vicces filmek,
amelyekkel a magyar emberek szenvedéseit, és nyűglődését nevettetik ki. MAGUKKAL A SZENVEDŐKKEL! Lásd példának okáért az Üvegtigrist, ahol jókat kacagtunk, hogy milyen élethűen ábrázolták a megnyomorított gazdasági és lelki állapotban lévő embereket. Végül is viccesek! Kár, hogy a saját pusztulásunkon kacagunk.

Bakkerman
A pusztuló vidéki falvak elbagatelizálására készült, ahol őrjöngő, alkoholista, tökrészeg parasztokon kívül nincsenek mások, - úgyhogy nem is kell sajnálni őket - típusú film. Így majd azok az emberek, akik látták ezt a filmet, ha arról hallanak, hogy pusztul a vidék, nem fognak szomorkodni miatta. Hiszen a gondolataikban a film az ilyen falvakhoz iszákos, bunkó alkoholistákat rendel. Így még kevesebb ellenállással lehet leépíteni a vidéket és a maradék önellátó gazdaságot is tönkretenni. Még jobban központosítani az embereket! Körülbelül úgy, mint a nyulakat vágóhídra menet. Kis ketrecekben, azaz panelházakban, ahol megkapják a napi tápadagjukat és amikor elérik a vágósúlyukat, bedarálja őket a rendszer, fel lesznek használva a húsipar kénye kedve szerint.

Tibor vagyok, de hódítani akarok
A fiatalok értékrendjének a kialakítására született, amelyben a kamaszoknak adnak útmutatást, hogy hogyan is kell viszonyulni a párkapcsolatokhoz és a másik nemhez. Leginkább arra programozza a fiatal embereket, hogy az állatias ösztönök kielégítése milyen vicces, milyen menő dolog. Persze a vége hepiend és a főhős megtalálja benne a szerelmet, azonban ha valaki e szerint fogja fel az életet, akkor könnyen átgázol mások érzelmein. Hiszen nem számít a lélek, csak a testiség a fontos. Végül pedig majd őrajta is átgázolnak olyanok, akik szintén megnézték ezt a filmet.

Ugyanerre a mintára készültek az Amerikai pite című filmek, valamint ki tudja még hány "alkotás"... Az idősebbek emlékezhetnek még a Forró rágógumi filmekre. Azok is erről szóltak.

Született feleségek
A házasság szentségének a bemocskolására, a családok tönkretételére és meg nem alapítására létrehozott "remekmű". Akik pedig nézik, maguk is öntudatlanul előbb vagy utóbb elkezdik utánozni a filmben látott viselkedési mintákat.

Szex és New York
A célja a szingli életmód terjesztése. Divatosnak, trendinek bemutatni a családnélküliséget és az erkölcstelen életet, ahol a főszereplők gyakorlatilag már minden new-yorki férfi ágyában megfordultak a pár évad alatt. Fejenként legalább 40-50 emberrel! A várandósság lejáratása rejtett formában, alig észrevehető trükkökkel történik benne. A terhesség lényegét úgy ábrázolják, hogy a nők már nem mehetnek bulizni, mint a szinglik. Nem kívánatosak, valamint folyton szélgörcsök kínozzák őket. Végül is a "főhős" szintén megtalálja a boldogságot egy férfival, azonban az igazi keresgélése közben olyan káros értékmintákat ültetnek el a nézőkben, amik pont az ellenkezőjét fogják kiváltani az életükben, minthogy megtalálják az igazit. A vicces, aranyos, lelket megérintő monológok közé elrejteni az erkölcstelenséget és az értéktelenséget. Erről szól a sorozat.

A különböző amerikai filmek,
amelyekben a főhős alvilági figurát alakít, és akinek a szemszögéből elfogadtatják az emberrel azt, hogy nem is olyan helytelen a lopás, a gyilkosság, a hazugság, hiszen az ilyen élethelyzetben érthető, hogy így viselkedik az illető. A néző pedig, ahogy nézi az "alkotást", a saját számára is elfogadottá válik a bűnözés és egy ilyen viselkedési mintát is beleépít a személyiségébe, amely a társadalmi környezettől függően aktíválódik, attól függően, hogy milyen neveltetést kapott. Némelyik film pedig menőnek, vagánynak állítja be a lelketlenséget, ezekben a szereplők fájin gyerekek, mindenki retteg tőlük. Így gerjesztve a fiatalokban a rosszra való hajlamot. Erről szólt például a GTA nevű számítógépes játék is, ahol a személy, akivel játszott az ember, bűnözésből, gyilkosságokból, rablásból tartotta fent magát.

Pókember
Ebben a főhős a világ megmentése érdekében - amikor kilövi a kezéből a pókfonalat-, a sátánisták által használt kézjelet mutatja fel. Ki is menti meg akkor valójában a világot? Egy nemes eszme álarcába bújtatni az aljas szándékot... erről szólnak sokszor a különböző manipulatív filmek.

A Showder Klub és a Stand-up comedy-k ugyanarra szolgálnak, mint a múlt rendszerben a kabarék és a Hofi munkássága, aki azon röhögtette az embereket, hogy milyen vicces is az, amikor a koporsóba fektetnek.

A Csillag születik, az X-Faktor, meg a Szombat esti frászok műsora a "kenyeret és cirkuszt a népnek" szellemében készülnek. A sztárkodásra való lelkesítést éltetik, mert az emberek azt látják az értéktelen egyének példájából, hogy ilyenné kell nekik is válniuk, ha el akarják érni ezt a nagy csillogást. Ne akarjátok, mert a lelketeket is el kell adni a pénznek, hogy sztárkodhassatok!

Szexi vagy nem?
Még egy "remekmű" a fiatalok értékrendjének a lealjasítására azért, hogy a másik emberben csak a testiséget lássák meg. Ha meg nem éppen sármos a fiú vagy nem elég dekoratív a hölgy, akkor a lelke már nem is számít. Ő akkor sajnos kiesett "a menők klubjából".

A Playboy-villa lányai,
amelyben azt látják a lányok, hogy akkor juthatnak előre, ha egy pénzes öregemberrel összebútoroznak. A fiúk meg azt tapasztalják, hogy a nők csak a pénzre mennek. Egyoldalú a közvetítés, ahol az érték nem jut szóhoz, csak az értéktelenség. Célja a fiatalok lelkének megmérgezése.

Betelefonálós politikai műsorok,
ahol elmondhatják az emberek azt, hogy mi csípi a szemüket, aztán meg ugyanúgy nem történik semmi. Ez is egy pszichológiai trükk: beszéltessük ki a betegből búját-baját, attól majd megnyugszik és csökken a tenni akarása, hogy bármin is változtatni akarjon.

Az átlagemberek hétköznapjait bemutató sorozatok
A Família Kft., a Szomszédok, a Barátok közt, a Jóban-rosszban, és a különböző szappanoperák, ahonnan az intrikus viselkedést tudják átvenni az emberek, hogy hogyan kell a családjuk életét megmérgezni, ha valami nem úgy történik, ahogy tetsző lenne számukra. A Família Kft.-ben nem győzte megjegyezni a ház úrnője, hogy EDDIG, EDDIG, EDDIG VAGYOK! Ezzel is példát mutatva a családanyáknak, hogy ők is legyenek EDDIG, EDDIG, EDDIG! A nagypapa pedig nem győzte lépten-nyomon kiröhögtetni magát azzal, hogy szeretett volna mesélni a Nyizsnyij Novgorod-i fogolytáborban megélt élményeiről. Ezzel is biztatva az új generációt, hogy ha valaki mesélni szeretne háborús fogságáról, vagy a Gulág-ról, akkor a család egyöntetűen hurrogja le az öreget, nehogy az emlékeit és az ott szerzett tapasztalatait tovább adja a fiataloknak. A Szomszédokban pedig nem győztek keseregni a szereplők a hétköznapi emberek minden bújáról, bajáról, azonban semmi értelmeset, értékeset, élhető dolgot nem mutattak fel számunkra. Csupán a saját létünk iszapjában való fetrengést tették még természetesebbé, hogy már a tévében is ezt közvetítették nekünk. Fogadjuk el a dagonyázást a sárban, hiszen a tévében is milyen jól elélnek benne... akkor biztos nekünk is jó lesz. NEM BIZTOS!

Hogyan védekezhetünk a média gonoszságai ellen? Hát vagy úgy, hogy nem nézzük meg a műsoraikat, nem hallgatjuk a klipjeiket, nem bambulunk bele a mozifilmjeikbe, vagy úgy, hogy megtanuljuk felismerni, hogy milyen módszereket alkalmaznak ellenünk, hogy befolyásukat kiterjesszék az érzelmeinkre, gondolatainkra, és a lelkünkre. Ha megtanuljuk felismerni a csalárdságot a médiában, akkor már nem tudnak ránk olyan nagy hatást kifejteni. Figyeljétek a híreket, amik eljutnak hozzátok és elemezzétek, hogyan próbálnak manipulálni rajtuk keresztül. Ha felismeritek a stratégiáikat, akkor már nem lesz hatalmuk felettetek, mert tudni fogjátok, hogyan védekezzetek. Például ne oltassátok be magatokat olyan vakcinával, aminek a hatásait nem ismeritek. Olyan vakcinával, amit egy nem létező járványra fejlesztettek ki - ki tudja milyen szándékkal?! A mentalitásukat ismerve pedig, tudjuk róluk, hogy nem a Máltai Szeretetszolgálat nevében tevékenykednek. Vagy lehet, hogy még abban is? Utána kell járni!

Melyek azok az értékek, amelyeket igyekeznek felszámolni?
- a család, a házasélet, a gyermekvállalás szentsége
- a nemzethez való tartozás és az összetartozás érzése
- a vallás és a hit által adott lelki béke
- a nyugalmat adó hírek, dolgok, amelyek békét hoznak az embereknek
- az erkölcs: azt akarják, hogy pénzért mindenki megvehető legyen
- a lelkileg nemes dolgok, hogy mindenki elaljasíthatóvá váljon

Figyeljetek oda rájuk és a módszereikre, ne csak bambuljátok a dobozt, amit TV-nek hívtok!

Nostradamus magyaroknak írt próféciáiban is ez áll: Az emberek bámulnak hazug mozgó képeket, s mire a bálványok ledőlnek, már alig születnek gyermekek.

Ha jobban megnézzük, akkor ez a jövendölés egy az egyben ráillik az emberek jelenlegi életvitelére, arra, hogy mindenki teljesen rabja lett a média hipnotikus erejének. Úgy gondolkozunk, érzünk, cselekszünk, vásárolunk, ahogy azt megmondják nekünk a tévékben, rádiókban, műsorokban!